Egy kéve több száz szalmaszál |
Nagyon régen nem jelentkeztem itt a blogon, aminek egy "aprócska" oka van, ugyanis időközben megszületett az unokánk, Fruzsina, akivel sok időt töltöttünk.
Fruzsina |
De a munka ilyenkor sem áll meg! Az aratás utáni nagy feladatunk a szalmapucolás, ami az egyik "nemszeretem" munka, de az alkotáshoz elengedhetetlen.
A kézzel learatott, kévékbe kötött szalmaszálakat először esőmentes helyen szépen elrendezzük, hogy megszáradhasson.
Majd minden egyes szálat megtisztítunk. Megkeressük az első íz alját jelző bogot, itt megtörjük a szálat, így eltávolítjuk a levelet, majd pedig levágjuk a kalászt, amit külön edényben gyűjtünk, hiszen ebből lesz az őszi vetőmag.
Majd minden egyes szálat megtisztítunk. Megkeressük az első íz alját jelző bogot, itt megtörjük a szálat, így eltávolítjuk a levelet, majd pedig levágjuk a kalászt, amit külön edényben gyűjtünk, hiszen ebből lesz az őszi vetőmag.
Dolgos kezek |
Ebből lesz a szép esőcsiga |
Gyűlnek a kalászok is |
Majd jöhet a következő és következő szál, amíg a végére nem érünk...
Ez évente körülbelül százezer szál, amit egyedül nem tudnék megtisztítani, így segítségem is van, amit ezúton is köszönök! Így dolgoztunk idén, kalákában:
Ez évente körülbelül százezer szál, amit egyedül nem tudnék megtisztítani, így segítségem is van, amit ezúton is köszönök! Így dolgoztunk idén, kalákában:
Folyik a munka a Szalmaportán |
A megmaradt anyag sem vész kárba, hiszen kiváló fűtőanyag a kemencébe! Például egy jó bableveshez, ami múlt hétvégén készült nálunk.
Veronika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése