Sokan mondhatják, hogy könnyű a szalmafonó dolga, hiszen saját maga elő tudja állítani a munkájához szükséges alapanyagot. Ez azonban igen sok időt, munkát, és a család férfitagjának segítéségét igényli. Az elmúlt közel 10 évben saját magunk termeltük meg az alkotásokhoz szükséges szalmát, mivel a gabonáknak a modern technikához igazodva igen sokféle fajtáját nemesítették ki a minél nagyobb termésátlag elérése érdekében, ami azonban azt is jelentette, hogy elvesztették a szalmafonóknak oly fontos hosszú szárukat.
A fonásra minden gabonanövény szára alkalmas – így
például a búza, a rozs, a rizs, az árpa, vagy a zabszalma. Az üreges száron un.
bogok, ízek vannak ettől erős a tartása. A szalmaszár üreges, fala lehet puha,
de lehet kemény is, meglepően teherbíró.
Igen
nehéz megmondani, hogy melyik gabonaféle a legalkalmasabb a fonásra, a szalma
minősége a fajtán kívül függ a földtől ahova vetették és az időjárástól is.
Legjobb a vékony falú nem túl kemény, lehetőleg a kalásztól az első ízig
legalább 30 cm
hosszúságú szál. Így fonásra alkalmas a Bánkúti búza (régi magyar fajta), az
erdélyi alakor, a rozs, a tritikálé. Díszítésre használhatjuk a durumbúzát, a
zabot, a kölest is.
Kezdő szalmafonóként a határt járva, a gazdákat felkeresve gyűjtögettem a kévéket, amit aztán kincsként őrizgettem és használtam a munkáimhoz. Később sikerült különféle vetőmagokat gyűjtögetnem, amelyek kifejezetten alkalmasak a szalmamunkák elkészítéséhez.
Így az elmúlt években minden ősszel kézzel elvetettük a fonásra szánt gabonák magját. A kézi vetés azért szükséges, hiszen egy-egy fajtából olyan kis mennyiséget vetünk, ami a mai gépekkel megoldhatatlan feladat lenne. És egyébként is fantasztikus érzés, amikor az ember a frissen előkészített földön elhinti a jövő élet magjait. Egy kicsit időutazást is jelent őseink életébe. Így történt ez idén is, hiszen az elmúlt hétvégén, a szép napsütésben a földbe kerültek a gabonamagok a Szalmaporta dús, fekete szántóján.
Így az elmúlt években minden ősszel kézzel elvetettük a fonásra szánt gabonák magját. A kézi vetés azért szükséges, hiszen egy-egy fajtából olyan kis mennyiséget vetünk, ami a mai gépekkel megoldhatatlan feladat lenne. És egyébként is fantasztikus érzés, amikor az ember a frissen előkészített földön elhinti a jövő élet magjait. Egy kicsit időutazást is jelent őseink életébe. Így történt ez idén is, hiszen az elmúlt hétvégén, a szép napsütésben a földbe kerültek a gabonamagok a Szalmaporta dús, fekete szántóján.
Vetés közben |
A szépen előkészített föld |
Veronika